12 „Egy főember – kezdte – messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen.

13 Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek.

14 Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen.

15 Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta.

16 Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott.

17 Jól van, derék szolga! – felelte neki. – Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. 18 Jött a második is: Uram – mondta –, minád öt minát jövedelmezett.

19 Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek.

20 Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam,

21 féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél.

22 A magad szájából ítéllek meg – mondta neki –, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem.

23 Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza?

24 Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott.

25 Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van.

26 Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van.

27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.”

1 Korach, annak a Jicharnak a fia, aki Lévi fiának, Kehátnak volt a fia… Datan és Abiram, Eliabnak a fiai és On, Pelet fia [Eliab és Pelet Rubennek voltak a fiai]

2 fellázadtak Mózes ellen, s még kétszázötven ember Izrael fiai közül, a közösségek vezetői, a nép elöljárói, neves emberek.

3 Összecsődültek Mózes és Áron ellen és így beszéltek: „Elegünk van belőletek! Az egész közösség szent, mind együtt, mert körében az Úr. Miért emelkedtek hát az Úr közössége fölé?!”

4 Ezt hallva, Mózes arcra borult.

5 Aztán így szólt Korachhoz és társaihoz: „Holnap az Úr megmutatja, ki tartozik hozzá, ki szent neki, ki közelíthet felé. Csak akit kiválaszt, az közelíthet felé.

6 Tegyétek a következőt: vegyetek füstölőket magatokhoz, Korach és társai,

7 reggel az Úr színe előtt tegyetek bele tüzet és szórjatok rá tömjént! S így lesz: akit az Úr kiválaszt, az szentnek számít! Elég belőletek, Lévi fiai!”

8 S (még) ezt mondta Mózes Korachnak: „Hallgassatok ide, Lévi fiai!

9 Nem elég nektek, hogy Izrael Istene kiválasztott benneteket Izrael fiainak közösségéből, hogy megközelíthessétek, ellássátok az Úr hajléka körül a szolgálatot és a közösség előtt álltok, hogy a nevében szolgáljatok?

10 Megengedte, hogy te, s veled együtt testvéreid, Lévi fiai is mind eléje járuljatok, s most még a papi tisztséget is követelitek?

11 Te és társaid ezért az Úr ellen esküdtetek össze! Hát micsoda Áron, hogy zúgolódtok ellene?”

12 Mózes hívatta Datant és Abiramot, Eliab fiait. De azok ezt felelték: „Nem megyünk!

13 Nem elég neked, hogy kihoztál egy tejjel-mézzel folyó országból, csak hogy elveszíts a pusztában, most még uralomra is szert akarsz tenni fölöttünk?

14 Igazán nem valami tejjel-mézzel folyó országba hoztál minket, s földeket meg szőlőskerteket sem adtál nekünk. Be akarod kötni az emberek szemét? Nem megyünk fel!”

15 Mózes nagy haragra gerjedt és így szólt az Úrhoz: „Ne emeld tekintetedet áldozati ajándékaikra! Egyetlen szamarat sem vettem el tőlük, s nem bántottam meg egyiküket sem.”

16 Ezt mondta Mózes Korachnak: „Reggel te és társaid megjelentek az Úr előtt, te és ők, valamint Áron.

17 Mindegyiktek hozza a füstölőjét az Úr elé – kétszázötven füstölőt –, te is, Áron is, mindegyiktek hozza a füstölőjét és tegyetek rá tömjént.”

18 Mindenki fogta a füstölőjét, tüzet tett bele, majd rászórta a tömjént, aztán sorban odaállt a megnyilatkozás sátorának a bejárata elé, Mózes és Áron is.

19 Korach meg összegyűjtötte az egész közösséget velük szemben, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. S ekkor megnyilatkozott az Úr dicsősége az egész közösség előtt.

20 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:

21 „Váljatok külön ettől a közösségtől, egy pillanat, s megsemmisítem őket!”

22 Erre arcra borultak és így szóltak: „Ó Isten, minden testnek éltető szelleme! Ha valaki vétkezik, megharagszol az egész közösségre?”

23 Az Úr így válaszolt:

24 „Mondd meg a közösségnek: húzódjatok hátra Korach sátra környékéről!”

25 Mózes erre elindult, s odament Datanhoz meg Abiramhoz, Izrael vénei követték.

26 Így beszélt a közösséghez: „Menjetek el ennek az elvetemültnek a sátorától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övé, nehogy ti is elpusztuljatok bűnei miatt.”

27 Erre elhúzódtak Korach sátorának közeléből. Datan és Abiram kijöttek, s feleségükkel, fiaikkal és kisgyermekeikkel együtt sátoruk bejárata elé álltak.

28 Mózes így szólt: „Ebből megtudjátok, hogy az Úr engem küldött, hogy végbevigyem ezeket a tetteket, s hogy mindezt nem magamtól tettem:

29 ha azok az emberek ott úgy halnak meg, ahogy minden ember meghal s az történik velük, ami minden emberrel történik, akkor nem engem küldött az Úr.

30 Ha ellenben az Úr valami rendkívülit művel, például, hogy megnyílik a föld, s elnyeli őket mindazzal egyetemben, ami az övék, s ők élve leszállnak az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy ezek az emberek káromolták az Urat!”

31 Alighogy befejezte szavait, máris megnyílt a föld alattuk;

32 a föld felnyitotta torkát és elnyelte őket családjukkal, s azokkal az emberekkel együtt, akik Korachhoz tartoztak, javaikkal egyetemben.

33 Így szálltak le mindazzal együtt, ami az övék volt, élve az alvilágba, s a föld bezárult fölöttük; így tűntek el a közösségből.

34 Egész Izrael elfutott kiabálásukra. Ezt mondták: „Nehogy bennünket is elnyeljen a föld!”

35 Ekkor tűz szállt alá az Úrtól, s elemésztette a kétszázötven embert, aki tömjént hozott.

23 Uram, te jól tudod, hogy az embernek nincs hatalmában az útja; és nem adatott meg neki, hogy irányt szabjon útjának, s maga irányítsa lépteit.