Tönkretett szőlőt és fügefát, minden mezejükön letörte a fákat

Az egyik kosárban nagyon finom füge volt, olyan, amilyen a korán érő füge szokott lenni; ám a másikban nagyon rossz füge volt, szinte ehetetlen.

Az Úr akkor így szólt hozzám: „Mit látsz, Jeremiás?” Így feleltem: „Fügét látok; egyrészt jót, nagyon jót; másrészt rosszat, egészen rosszat, olyat, hogy meg sem lehet enni.”

Így beszél a Seregek Ura: Igen, kardot, éhínséget és döghalált küldök rájuk; olyanná teszem őket, amilyen a rothadt füge, amely rossz és ehetetlen.

Tehát karddal, éhínséggel és döghalállal üldözöm őket; borzalommá teszem őket a föld minden országa számára; átokká, iszonyattá, gúny és gyalázat tárgyává teszem őket mindama nemzetek előtt, amelyek közé szétszórom őket;

Letarolom szőlejét és fügefáit, amelyekről azt mondta: „Ez a bérem, amelyet szeretőimtől kaptam.” Vadonná változtatom, a mezei vadak táplálékává.

Szőlőskertemet pusztasággá tette, fügefáimat letarolta, lenyúzta és kidöntögette; ágai fehérek lettek.

Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa azon nyomban kiszáradt.

Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje.

Azt mondta neki: „Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!” A tanítványok hallották.

Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt.

Akkor Izajás meghagyta: „Hozzatok nekem fügét!” Vittek, s rátették a kelésre. Nyomban meggyógyult.

18 Aki fügefát őriz, eszik gyümölcséből, tisztesség éri azt, aki vigyáz urára.